Az árnyékhoz vezető illatok

Az árnyék az, ami nem tudatos, de reagálásunkban, ösztönös viselkedésünkben megmutatkozik.

Mi magunk vagyunk azok, akik száműztük vagy fel sem ismertük őket, mert nem tudjuk azt a jót vagy rosszat elképzelni, elfogadni önmagunkról.
Túl szép. hogy igaz legyen, hisz kicsinek vagy kevésnek gondoljuk magunkat hozzá, vagy nem tetszene, ezért félünk szembenézni vele. Pedig a félelem maga az, amitől félnünk lehet, nem az, amit elítélünk, vagy ami mozgat tudattalanul.

A tudatosság útján, ha elindulunk, a végén elérünk a kapu őrzőihez.
Ezek hatalmas és félelmetes szörnyek, nincs az az erő, amely legyőzhetné őket;

Egy módon lehet, ha kimondjuk a nevüket! 

Amikor képesekké válunk arra, hogy nevén nevezzük azt, amit akkor találunk, ha őszintén szembe nézünk félelmeinkkel. A félelem az egyetlen, ami útjában állhat gyógyulásunknak és önazonosságunknak, ha hagyjuk.

Kiszagolhatjuk mindazt, amire készen állunk, hogy egyesüljünk önmagunkkal.

Minél inkább fejlődünk, annál inkább eggyé válunk.
 Amikor a kétség helyét átveszi az egység, nem akarunk mások lenni, mint akik vagyunk.

A titkok folyamatos feltárása az anyatermészet és a saját természetünk megértéséhez vezet. Az pedig oda,

 hogy minden dologban az egyetemes szellemet , intelligenciát, rendezőelvet ismerhetjük fel. 

A félelem helyét a bizalom veszi át.
Rendben leszünk, rendben lesznek a kudarcok is, a traumák is, mint a fejlődéshez szükséges dolgok.
Értelmet találunk mindenben, és a világ, az anyatermészet, a biológiánk nem ellenünk , hanem értünk teszi a dolgát összeesküvés elméleteink helyett.

Az evolúció mindig tovább megy azon, ami van, az élet magában hordozza a vágyát a fejlődésre.

A szaglás a legősibb érzékszervünk, és az ősi ösztöneinkhez kapcsol.
A szaglás az intuíciónkkal kapcsol össze. Minden helyzet illatemléket hagy bennünk, amelyek váratlanul előtörhetnek, kiváltva egy érzést.
Megérezzük azt az illatot, és máris ott vagyunk abban az időben, azon a helyen, azzal a személlyel, akit felidézett.

Az első élmény bevésődik, az illat és az érzelem.

A Mandorla Eszenciák használata speciális , és különböző mintázatokra mást használ a konzulens az illathíddal való utaztatásra. Az Eszenciák a tudatosság figyelmével közvetítővé válhatnak, akik képesek az árnyékhoz vezetni, hogy feloldódjanak. Átalakuljanak.
Ezt elsajátítva önállóan folytatódik ez az utazás, amiből most példákat hoztam szeretettel és köszönettel :

" Évek óta jövök megyek mindenfele ahol van valami spirituális képzés, egyszerűen mindig is vonzott, azt hiszem pontosan tudtam mindig is, hogy nagyon sok eltemetett fájdalom van bennem. amihez, hogy végig dolgozzam, ez az élet is kevés lenne. Arra vártam, hogy megtaláljam azt a módszert, vagy sámánt aki kifújja, elűzi ezt belőlem. Na, nem pár napra, vagy hétre, hanem egyszer és mindenkorra. Akkor végre "OKÉ" leszek magamnak. Azt éreztem, hogy egy olyan feneketlen, sötét kútba kellene belemennem, amivel nem bírok el.
Tudod mit találtam meg a szaglás által az illatokban, az eszenciákban?

A könnyedséget és a tisztaságot. Valami nagyon ősien, eredendően tisztát.

Ez egy érzés vagy érzéki tapasztalás. Amikor illatozom, ebben a térben vagyok.

Már nem gondolom, hogy végig kellene mennem az életem minden sebén, csak lennem. Lennem úgy, hogy nem valami folyamatos happy állapotot keresek, mert ha nem azt érzem, akkor baj van velem.
Megértettem, hogy azért választottam a segítő foglalkozást, hogy kelljek. Már nem kell, hogy kelljek valamiért, megérdemlem én is ugyanúgy a létezést, különben nem lennék. Amikor merengek, vagy egyedüllétre vágyom, nem gondolom, hogy nem így kellene éreznem. Egyszóval és röviden azt hiszem, elkezdtem kiszagolni Ambrózia olajával és a Magenta eszenciával az elfogadást, ami teljesen más, mint amit eddig annak hittem."

" Rossz házasságban éltem, igen. Ezt most már ki tudom mondani. Azt mondogattam magamnak, hogy lehetne ez sokkal rosszabb is. Hálásnak kell lenni azért ami jó, és megtalálni a szépet. 
Az illatokkal való utazás megmutatta, hogy valójában becsaptam magam. Azt is, hogy az anyagi biztonságom féltettem. Kiábrándító volt az igazság, szánalmas, hogy hogyan hitettem el magammal, egy kitett fotóval az utazásainkról másoknak, hogy milyen szupi is minden. Azt nem tettem ki, hogy már megint lebukott, hogy harmadszor vagyunk hárman a kapcsolatunkban. Azt sem, hogy nem hittem, hogy meg tudnék állni egyedül is a gyerekekkel a lábamon. Azt sem, hogy milyen szégyen lenne számomra válás. Az, hogy majd összesúgnak a barátok a hátam mögött, hogy kiderül: nem azt az életet élem, amire mindig is vágytam. Én is beállok a sorba, abba, ahova soha nem akartam. Elkezdtem naplót írni, és ismerkedni azzal a nővel, aki lehetnék. A beszélgetéseink a férjemmel, részemről teljesen mások, nem kertelek, nem csukom be a szemem, ezek elindítottak kettőnk között valami mást, valami újat benne is. Valahogy kijózanodtam, vagy felébredtem, és erőt érzek magamban. 

Nem tudom még hova vezet, de bizalom lett bennem, barátja lettem annak, aki voltam, és annak, aki lettem."

" Amióta férjhez mentem és elköltöztem otthonról, évek teltek el, de anyukám már teljesen kimerített. Mindig van valami panasz, mindig valami fáj, menni kell, vinni kell.
A legrosszabb, hogy észre sem vettem, én is ugyan olyan lettem. Semmit nem láttam semmiben, csak azt, amit elítélhettem. Amikor szerettem volna mesélni valami jót, valamit, ami velünk történt, nem láttam, hogy örülne velem. Amikor panaszkodtam, akkor az semmi sem volt, ahhoz, amit neki kellett az életben tennie, tűrnie. Attól rettegtem, nehogy elveszítsem. Mindegy milyen, de legalább van nekem.

Ma már nem így érzem. Látom, hogy mi történik, és azt is, hogy hogyan működtem ebben közre. Nem kell a szenvedést választanom empátiából. Nagyon különös belső utazások, benyomások, képek jöttek fel az eszenciákkal, nem tudom ezeket leírni, ahogyan az álmaimat sem , túl hosszú lenne, valami elindult és nem lefele, hanem felfele.
Több az energiám, nem kattog folyton az agyam, ha igen, azonnal lélegzem, fújom és szagolok.
 A munkahelyen, az autóban, bárhol. Amit még észrevettem, hogy ezelőtt ha anyu felidegesített, vagy aggódást keltett, minden esetben nyúltam a telefon után, és azonnal hívtam a férjem. Kipakoltam mindig, hogy mennyire elegem van, és már megint ezt írta, ezt mondta, és ő mindig megnyugtatott. Most nem adom tovább rögtön, hanem magam maradok azzal ami van, és engedem érezni, mert velem történik, 

és a saját magammal való összekapcsolódásra vágyom őszintén, és nem azonnali vigasztalásra."

" Ismerd meg önmagad, és tudni fogod a sorsodat. Mert a te sorsod te vagy, nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak ..."

Delphoi jósda

Az, hogy ez mit jelent, túlmutat a styliston és menedzseren, itt nincsenek trükkök, marketingfogások.
A tudatos figyelemről, az árnyék megvilágításáról, a Belső Napunkról, a lélek fényéről szól.

A Mandorla eszenciák az asztrális világot hordozzák, hisz az illat, a fény, a színek odatartoznak a növényeken, gyantákon, ásványokon keresztül.

Hordozzák a Nap, a Hold és a csillagok energiáit.

Minden energia, a félelmeink is, melyek lenyomatait egy magasabb frekvencia tudja átalakítani, a saját fényünk.
Az árnyékunkban elfojtásaink, tagadásaink, bagatelizált félelmeink is ott vannak. Minden, ami lehetett volna. Az idővonalunkon olyan történetek futnak, amelyek be sem teljesültek. Legyen az egy szerelem, egy szeretett személlyel való kapcsolat, egy meg nem született gyermek, nagyon sok "mi lett volna ha" a történet másként folytatódik. Mi lett volna, ha másként döntünk, ha nem arra megyünk, nem azt tanuljuk, mást választunk. Mi lett volna, ha támogatást kapunk, vagy mi vagyunk támogatóbbak, okosabbak, bölcsebbek akkor.

Mi lenne, ha ki tudnánk mondani, hogy: EZ VAN!
- főleg olyan helyzetekre, amelyek már megtörténtek.

A színválasztással azt látjuk, ami van, és úgy ahogyan az van. A konzulens lefordítja ezt nekünk, és ha készen állunk arra, az illatokkal elindulhatunk árnyékaink és ajándékaink felé, a kulcs önmagunkhoz az elengedés lesz.

Minden ember a saját valóságát, a saját módján, megfigyelése alapján éli meg.

 Aki áldozatként tekint rá, azt fogja tapasztalni. Nincs az a személy vagy módszer, vagy illat, ami ezt elvehetné tőle. Nem felelünk mások választásaiért, legyen az a szeretett szülő, vagy barát, csak a saját magunk választása és megfigyelése a saját felelősségünk.

Amikor a valóságunk megfigyelése a bizalmon alapul, az egész univerzum támogatását, szinkronicitását élvezhetjük. Azt hittük, hogy a dolgok időbe telnek, de a megfelelő pillanat kellett.